FITCH HÁZ

Kinyitottam a szemem, és lassan tudatosult bennem, hogy elaludtam. A hajam kócosan terült szét a párnán, és a redőny alatt beszűrődő fény, csak további bosszúságokat okozott. Mellőlem, a paplan alól kilógó, sötétbarna haj mögül egyenletes szuszogás hallatszott.
A falon lógó órára pillantottam, amit általában tökéletesen haszontalannak ítéltem meg, de ebben a másodpercben örültem, hogy ott lóg. Rohadtul, késésben voltam. Nem akartam, hogy Emily itt találja az ágytársam, mert úgyis dumálna anyáéknak, és nem volt kedvem végighallgatni, a „már megint egy másik fiúval…” kezdetű végtelen történetet.
- Hé. – böködtem, amire egy türelmetlen sóhaj volt a válasz.
- Menned kell. – tettem hozzá, mire egy grimaszt kaptam válaszul. Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal, amíg felvette a ruháit.
Kezdett beférkőzni a gondolat a fejembe, hogy talán mégsem ez lenne a normális. Bárhogy is tűnik, valószínű, hogy ez az életvitel nem a legmegfelelőbb számomra. Talán végre tényleg kéne találnom egy igazi érzésekre alapozott kapcsolatot, ahelyett, hogy minden pasinál, aki egy kicsit is helyes, bemagyarázom magamnak, hogy ez igenis szerelem. Csakhogy az utóbbi, valahogy sokkal kényelmesebb és lényegesen biztonságosabb.
- Szia! Kitalálok!- köszönt el- Majd felhívlak. – vigyorgott kajánul, én pedig bólintottam.
Furcsa, hogy igazából nem rázott volna meg túlságosan, ha soha többé nem hív. Maximum a büszkeségemen esett volna csorba. De tudtam, hogy úgyis telefonál.
Összeszedtem néhány ruhát és elindultam lezuhanyozni a fürdőbe.

- - - -
Outfit: ez

Húzós volt az éjszakám, minden azzal kezdődött, hogy Katievel elmentem egy buliba, amin persze otthagyott, ezt már megszoktam, úgyhogy nem kellett csalódnom kedvenc ikertesómban. Jó, talán hazataláltam volna, ha nem lettem volna olyan állapotban, hogy járni alig bírtam, mert volt pár díler és hát gondoltam, ha már Katie úgysincs ott, miért is ne szórakoznék egy kicsit? Ezután táncoltam pár lánnyal, de úgy kb három körül kezdtem kicsit rosszul érezni magam, így kimentem egy kis levegőt szívni. A koordinációs képességeim felmondták a szolgálatot, úgyhogy le kellett ülnöm a járdára. Szerencsére az egyik ismerősöm, Courtney épp akkor készült távozni, de miután meglátott, felajánlotta, hogy aludhatok nála és egész az ágyáig támogatott, engem pedig rögtön elnyomott az álom. Reggel, amint felébredtem, az órára néztem. Te jó ég, már ennyi az idő? El fogok késni. - gondoltam, majd kipattantam és futottam hazáig. Csodálkozva konstatáltam, hogy a bejárati ajtóban egy fiúval ütköztem össze, de ez nem zavart, rohantam fel a szobámba. Felkaptam a legfölső ruhákat a szekrényemből és áldtam az eget, hogy még szombaton megcsináltam a házikat és bepakoltam. Ezután dörömbölni kezdtem a fürdőszobaajtón, mert VALAKI bent volt.
-Siess már Katie, el fogok késni miattad. - egy morgás volt a válasz, de még ezután sem nyílt az ajtó, úgyhogy fogtam egy hajtűt, bedugtam a zárba és kinyitottam az ajtót. Ilyenkor jó, ha van az embernek egy kisöccse, akitől ellesheti ezeket a dolgokat. Kicsit sem zavart, hogy a tesóm sikongatva és mérgesen üvöltött velem. Megcsináltam a hajam, fogat mostam és lemostam az arcom, közben azon gondolkoztam, hogy vajon látszik-e rajtam, hogy másnapos vagyok. Hirtelen James, az öcsénk jelent meg az ajtóban, én meg jól szájba vágtam, hogy ne leskelődjön. Higgyétek el, reflex volt. Katie végzett, úgyhogy meghallgattam a szokásos, de hülye vagy dumáját, majd sietve elindultunk a suliba. Na, ez a nap is jól indul, főleg ilyen állapotban.