Freddie Mclair

:: általánosságok ::
~ teljes név
Freddie Mclair
~ kor
18
~ egyéb megjegyzések

~ titulus
&& calm is my drug



:: én ::
~ kinézet
Kölyökként világos barna hajam volt, és mondhatni… duci. Viszont most: vékony testfelépítésem nem visz előre az életben, de ez engem nem zavar. Közel sem vagyok olyan izmos, mint Cook, persze rajtam is megtalálható az izom réteg…valahol, elrejtve. Sötét barna hajam van, és ugyanilyen színű íriszeim. Sosem törődtem igazából mások véleményével így úgy öltözködtem mindig ahogy nekem tetszik. Ha kedvem támadt felöltöttem magamra a tegnap szereléshez használt ragacsos, olajas pólót de akár rózsaszín pulóvert is magamra húzok ha kell és néha ingben is megjelenek az utcán. Kiszámíthatatlan vagyok, nem csak öltözködés terén.
~ jellem
Bumm.
Elmesélni valaki jellemét? Talán az élet nagyobb mestere annak, hogy megismerd a másikat. Nagy vonalakban: talán, nem csak az öltözködésem bonyolult és kiszámíthatatlan. Hanem én magam is.
A haverjaimért mindent. Ők azok akikért ha kell ütök, verekszek s ölök. S talán ez által nem meglepő, hogy nem vagyok annyira nehéz eset. Nem lehet könnyen felhúzni, ahhoz, hogy én ideges legyek elég sokat kell tennie az embernek. Viszont ha én ideges vagyok… életbe lép az első törvény: török, zúzok…
Eléggé érzelmes ember vagyok, bár ezt nem mutatom senkinek de ha behúzódhatok egy percre is a fészerbe akkor egy füves cigi társaságában képes vagyok kisírni magamból a bánatomat.
Nehezen bocsátok meg, ez elég nagy hibám. Nehéz elnyerni a bizalmamat de ugyanakkor nagyon könnyű elveszíteni.
Naív vagyok. Elhiszek sok mindent olyanoknak is akik meg sem érdemlik s utána ha pofára esek csalódok.
Könnyedén veszem az életet. Úgy gondolom minden magától történik senkinek nem kell beleszólnia abba, hogy mi is legyen másnap, ha fent nem úgy gondolják úgysem úgy lesz.
Bumm.


:: darabka ::

--- Naughty city

Éreztem, hogy már csak percek választanak el a biztos haláltól. A szám ki volt száradva, remegett a kezem s éreztem, hogy a verejték is kiver, miközben felállok a lépcsőn.
-Hé Clar jól vagy?- nézett fel rám Emaline, s csak legyintettem egyet. Jó, bevallom: túlreagáltam a dolgot. Nagyon is túl. Túlságosan. Na jó. Nem állt szándékomban saját magamat lejáratni így telefonomért nyúltam s bepötyögve Lorena telefonszámát idegesen emeltem a fülemhez a telefont. Éreztem, hogy egyszerre vagy 16 szempár szegeződik a hátam közepére, de már megszoktam.
Időt sem hagytam, hogy a kis drága bele szóljon mikor megszűnt a sípolás már bele is kezdtem.
- Édesem. A helyzet az, hogy fél órája küldtelek el egy nyomorék shakeért…magyarázatot várok kicsi L. – szerencsétlen lány dadogva próbálta menteni a menthetőt, fölöslegesen. A telefon kinyomva landolt táskámban s mikor visszapillantottam láttam is Donna tökéletes mosolyát, megelégedettséggel vegyítve.
- Én ezt nem hagynám.- rázta meg a fejét s bánatos csokoládé szemeket meresztett rám. Tudtam mit akar. Menjek… ordítsam le Lorena fejét, majd térjek vissza a saját italommal s neki is hozzak egyet. Ő sosem ugráltatott viszont elvárta, hogy ezt tegyem…

Szívem zakatolt az idegességtől, bátortalanul álltam be a Mc Donalds kinti sorába. Közben a telefonom csipogni kezdett s tudtam, ennek már nem lesz jó vége.
”Ajjajj… talán a bombázó Clarisse a végén még begolyózik és Donna hatására ő is a gonoszak oldalára áll? C. gyere vissza a földre mert nem lesz ennek jó vége.”

Hatalmas levegőt vettem. GG újabb poszttal színesítette életemet.
Nem állt tervemben visszamenni Donnáékhoz így csak egy epres shakkel a kezemben fordultam meg tiszta ideggel s telefonomat babrálva.
Akadályba ütköztem.. az ital kifordult kezemből s azzal a mozdulattal le is jött a pohár teteje. Tartalma a finom anyagú fehér pólón éktelenkedett én meg nem mertem felnézni támadottam arcába.
-Úristen… elnézést tanár úr. – éreztem, hogy elönti a piros pír arcomat. Hatalmas levegőt vettem s nem tudtam mit mondani. Kiálltam a sorból, hogy ne tartsak fel senkit, szám előtt szinte az egész öklömet haraptam.
-Sajnálom.- nyögtem ki végszónak.

Egyértelműen...

ELFOGADVA!