Michelle Richardson

:: általánosságok ::
~ teljes név
Michelle Richardson
~ kor
tizenhét
~ egyéb megjegyzések
biszexuális...
~ titulus
::i'm f*cking awesome::



:: én ::
~ kinézet
Ez most komoly? Nézzen már végig rajtam, most komolyan, meséljem e hogy nézek ki? Itt állok maga elött, csak csinálja amit az összes férfi, guvassza rajtam a szemét, majd törölgesse le róla a port. Barna haj, barna szem, tökéletes alak, stílusos ruhák. Mi kell még?
~ jellem
Ne várja hogy jókislányról fogsz most itt hallani. Sosem voltam az, és soha nem is akarok az lenni. Én nagyon jól érzem magam a bőrömben, így bulizósan, gátlástalanul. Mert jó érzés, mikor bármit tehetsz, senki nem akadályozhat meg benne, vagy senkit nem érdekel. A suli egyik legnépszerűbb diákja vagyok, van egy klassz pasim, meg minden ami csak kellhet. Mire többet akarjak?


:: darabka ::

Mondtam már, hogy nem szeretek korán kelni. Mármint értem én, hogy Destinynek találkozója van, de könyörgöm hajnali FÉL HÉTKOR? Nyöszörögtem egyet, és nekivágtam egy párnát, hogy akkor legalább csendesen készülődjön, hogy csukva tudjam tartani a szemem. Nem jött neki össze… néha komolyan nem tudom elképzelni, hogy, hogy lehet úgy bevágni egy hálóajtót, hogy a kőből épült, több száz éve szilárdan álló hatalmas kastély kicsiny hugrabug lányhálója beleremeg. Mindegy, Destiny Blossom megoldja emberek, nem kell félteni. Belefúrtam a fejem a párnámba, csak hogy utána, mint akit megszúrtak üljek fel. Nem, határozottan nem szokványos, hogy ordibálnak lent a klubhelyiségbe. Az meg aztán pláne nem, hogy közeledik a hang… jézusom, le fognak szidni. Három éves korom óta nem voltam leszidva, miért pont most kezdenék el? Úristen, és mit kell ilyen helyzetben tenni, egyáltalán hogy tudok majd védekezni, vagy mit csináltam, ami leszidásra szorul… és igen, Michelle Creevey újfent bepánikolt, és túlreagálta egyes emberek szerelmi életük hangos megvitatását. Visszahanyatlottam a párnára, beletörődve a sorsomba, hogy ma se aludhatok sokáig, és nem lustálkodhatok addig, ameddig akarok. Lerugdostam magamról a takarót, ami egy felettébb gyerekes mozdulat volt, és áldom érte Merlint, hogy más nem tartózkodott a szobában, mert ha így lett volna, valószínűleg tátott szájjal állt volna az ágyam előtt, és pislogott volna mint harcsa a vödörben, hogy mégis mi a fenét művel ez itt.

De egyébként már egészen kezdem megszokni ezt a koránkelősdit. Lassan lehet, átmegyek reggeli bagolyba… vagy mik szoktak énekelni reggel? Pacsirták, igen, azok, átmegyek pacsirtába. Mondjuk még mindig a Törpillát szeretem a legjobban, de a pacsirta se rossz becenév. Na de fel is kéne öltözni igaz, az nem buli, ha pizsiben megy le reggelizni az ember, ugyebár. Nem is figyelve mit kapkodok, magamra indulok el, és szem dörzsölgetve ülök le, szedek a kis tányéromba gabonapelyhet, öntök rá tejet, és elindulok vissza a hálókörletbe. Majd valamelyik manó elviszi nekem az üres tálat, én meg jóllakottan hátha tudok még aludni egy pirinyót. Nem mondom, hogy pontosan tudom, hogy vagyok, mert hazudnék, és jelenleg csak az érdekel, hogy a kanalat a számba tudjam juttatni anélkül, hogy annak tartalma a ruhámon landolna, és megrágva nyeljem le, illetve hogy ne ásítsak teli szájjal. Azért ez már mennyiség így reggel, korán, kómásan. A számban tartom a kanalat míg megint megdörzsölöm a szemem, és mikor kinyitom ki kerül elém? Hát Kevin.
Na már most, Kevin az egyetlen olyan mardekáros, akitől nem félek, és ennek nagyon egyszerű oka van. Mégpedig az, hogy ő a nyuszi barátom. Arra már nem teljesen emlékszem, hogy ez hogy jött, de az biztos, hogy ő nem olyan gonosz velem, mint a többi mardekáros, és egyidős velem. Ez persze nem jelenti, hogy egy magasságban is lennénk, de azért ő mégse sokkal magasabb nálam, ami előny, mert nem áll ki a nyakam, ha vele beszélgetek. Elvigyorodom, és a tálba rakva a kanalat elindulok felé. Nem, most nem fogok ráugrani, se megölelgetni, nemes egyszerűséggel el fogok aludni a vállán, ami, legyünk őszintén, kellemesebb mintha korán reggel a hátára ugranék. Megtorpanok előtte, és oldalra döntött fejjel pislogok rá, egész közelről, majd mosolyogva dőlök a vállára, vigyázva hogy őt se locsolja meg mézes tejjel. Merthogy a mézes gabonapehely a kedvencem.
- Te se a koránkelésedről vagy híres… valaki téged is felvert? Kérsz gabonapelyhet? – Továbbra sem szállok le a válláról, csak az orra alá nyomom a tálkát.

hozott példa Like aWHIFF of amortentiáról