London Eye

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor úgy gondolod, rohadtul eleged van mindenből. Ez a pillanat is pont ilyen. Lassan ér az, hogy elköltözök otthonról, hogy visszafogom magam, lehet, hogy kollégiumba megyek, még nem tudom. Egyáltalán az egyetemhez van kollégium? Biztos van, de lehet, hogy nem is megyek egyetemre. Ami biztos, hogy most egy buszmegálló felé megyek, még itt balra utána jobbra, jobbra, balra, és ott is vagyok. Hogy hova megyek két táskával kora reggel, hajnali 4-5 körül? Ilyenkor otthon lenne a helyem, bár nincs iskola, de otthon kellene lennem! A szüleim kiborítanak, nem tudok mást tenni. Elérkezek az első kanyarhoz, a táska épphogy nem esik le a vállamról. Megigazítom a pántját, és kicsit gyorsabbra veszem a tempót. A házak között visszhangzik a bőröndöm kerekének hangja, de kit érdekel? Pár perc múlva a buszon leszek, és irány London! Még soha nem voltam ott, nem tudom miért, eddig csak más országokba mentem át, de hogy Anglián belül még valahova elmenjek... Dehogyis, hülye vagy te? Vagy Bristol, vagy egyből másik ország. Sokat hallottam már Londonról, de eddig eszem ágába se volt elmenni oda. Ma viszont, talán az egészet körbejárom, legalábbis a főbb nevezetességeit biztos. Ami rossz lesz benne, az az, hogy egyedül leszek. Nem lesz senki, akivel megoszthatnám az élményeimet. Vagy talán mégis, ha ott összeszedek valakit.
És tádá, máris itt a buszállomás. Kérek egy jegyet, tíz perc múlva indul is a buszom. Bőröndömet nem teszem be a busz csomagtartójába, inkább felszenvedek vele pár lépcsőfokot, aztán majd le is. Felmutatom a jegyem, és leülök egy páros helyre. Belülre a bőröndöm és a válltáskám, kívülre én. Rajtam kívül még egy náthás öregnéni meg egy részeg pasas ül a buszon. Jó kis társaság. Előveszem a telefonom, unalmas két óra elé nézek. De tényleg. Mit fogok én itt csinálni két órán keresztül? Hát persze... Fülhallgató a telefonba, aztán a fülembe, és zene. Két óra tömény unalom. Még jóhogy van nálam egy magazin, amit már lehet, hogy egyszer kiolvastam, de másodszor se olyan unalmas. Azt hiszem. Csak lapozgatom, látom, hogy ez, meg az történt a celebvilágban, ilyen-olyan hírdetés, stb.
Csak olvasok, olvasok, zenét hallgatok, talán el is aludtam egy kicsit. Már világos van, és látom a London táblát. Londonban vagyok! Pár perc és meg is állunk az állomáson. Leszállok, egy aranyos pasi segít nekem, hogy ne szenvedjek nagyon azzal a bőrönddel. Idevalósinak tűnik, megkérdezem tőle, hogy tud-e egy olcsó szállodát a közelben. Szerencsém van, tud, és el is kísér engem. Beszélgetünk, nevetünk, jön a szokásos csajozós dumákkal, telefonszámot cserélünk, meg minden. A szálloda bejáratánál elbúcsúzunk, megbeszéljük, hogy majd még beszélünk, ölelés, puszi, és cső. Máris a recepciónál vagyok, kapok egy kulcsot, felmegyek a szobámba, sminkelek, lepakolok, és már megyek is el. Már kilenc óra is elmúlt, megyek nézelődni. Itt minden olyan szép, mosolyogva sétálgatok, úgy érzem magam, mintha bármit megtehetnék. Veszek egy térképet, amiben benne vannak a fontosabb látnivalók is. Olvasok, próbálok tájékozódni, aztán valahogy pirosruhás pasik előtt állok, akik hülye nagy kalapot hordanak, és fegyver van náluk. Nincs kedvem kikeresni, hogy kik ők, mik ők, miért vannak itt, nagyjából tudom is. Csinálok róluk pár képet, látom, hogy pár kölyök próbálja az "őröket" megnevettetni, de nekik sem sikerül, ahogy senki másnak nem. Nevetek, közben tovább megyek, egyenesen a London Eye-hoz. Bár van egy kis tériszonyom, ez kihagyhatatlan. Főleg ha már itt vagyok Londonban. Hamar odaérek, és beállok a sorba. Szerencsére most nincs turistaszezon, vagyis rövid a sor, szóval hamar bejutok az egyik kis, vagyis nagy kabinba. Mikor elindulunk gyorsan fényképzeke párat, de amikor mmár nagyon magasra érünk inkább leülök. Itt van még egy öreg házaspár, egy fiatal pár, pár tini, kezükben egy borosüveggel, meg egy pasi és én...

Cam-nek<3|599 szó|háát, nem túl izgalmas, de azért remélem tetszik:)|kódért köszönet: Cam-nek<33