Üres iroda

Ide senki nem jár, hiszen nincs miért. Az irodát régi igazgatóinak használták, de már készítettek egy újat, tehát nincs jelentősége neki az iskolában.
Egy asztal, szekrény és különböző kis csecsebecsék vannak még bent. Az ajtóban kulcsot felejtettek, tehát akár lehetséges itt egy kis nyugodt... beszélgetés is.

- Figyelj haver, unom a régi anyagot – nyafogtam a díleremnek.
És igen a fű manapság már nem kelt semmiféle hatást számomra. Na nem, mintha éjjel-nappal ezen lógnék, de biztos hozzászoktam és ami azt illeti elég drága ahhoz, hogy elszívjam, mint egy cigit. Persze az mellékes, hogy én egy vasat sem költök rá, hanem az egészet anyám finanszírozza, de a lényeg, hogy kibaszottul felesleges.
- Szerencséd van ember, ami azt illeti pont most hoztak valami újat nekem, de ebből kizárólag csak neked adok el és ha a pöttyedt faszú barátaid ide jönnek nekem nyalni, hogy akarnak belőle akkor csak hogy tudd, belőlem vered ki a szart is – fenyegetett meg.
Természetesen tisztába vagyok vele, hogy ez a baromarcú bármire képes, de könyörgöm az istenért egy jó cuccal mindenkinek el fogok dicsekedni, ha meg szar megmondom neki, hogy leszophat.
- Jól van, tartom a szám – hazudtam és egy pacsi közben átjuttattam hozzá a pénzt, ő pedig amikor elment mellettem a zsebembe csúsztatta a cuccost.
Boldogan és izgatottan hagytam el a helyszínt és bár még fogalmam sem volt hol fogom kipróbálni, úgy éreztem, mintha már minden el lenne rendezve. Az utcákon sétálva a suli előtt haladtam el, délután volt már, de még mindig nyitva állt. Kevés gondolkozáson átesve végül úgy döntöttem áthágom a szabályokat és az iskola területén dohányzok, az már mellékes, hogy ez annál sokkal több.
A suliban volt egy iroda, ami anno az igazgatói volt. Tökéletes hely volt arra, hogy egyedül elfogyasszam a kis finomságomat. Az épületben már csak pár diák volt, akik délutáni szakkörökre jöttek, valamint a takarítók, akik szorgosan végezték a munkájukat – és persze mindig elbasszák valahol, mert sose tökéletesen tiszták a termek, csak nyavalyogni tudnak, hogy rendetlenek vagyunk.
Az egyik takarítói mozgó csoda az egyik labor előtt állt és csak sejtettem, hogy a gazdája a termet takarítja. Könnyedén leemeltem a kulcscsomóját és némi izgalommal keresgélni kezdtem az iroda kulcsát, bár azt is leszartam volna, ha lebukok. Mit kapnék? Valószínűleg egy lebaszáson kívül semmit.
Ez az! Meg van – örvendeztem magamban, majd agy léptekkel a helyiség felé vettem az irányt.
A szoba tök üres volt és már inkább hasonlított egy raktárra, mintsem egy főarc irodájává. A lényeg végül is az volt, hogy legyen hol szívni és nem az, hogy legyen hol okoskodni.
Gyorsan lehúztam a redőnyöket, leültem a földre és előpakoltam a kis készletemet. A fű, a tipp, a dohány és a cigipapír. Mindösszesen e négy dolog kell a felhőtlen boldogsághoz, úgy körülbelül két órácskára. Elég hamar megtekertem, majd elővettem zsebemből a gyújtót és beleszippantottam.
Már lement pár slukk és kezdtem érezni a hatást. A sötét is gyönyörű volt, amikor is valaki belépett az ajtón. Először kicsit megijedtem, hogy valami nagy góré az iskolából, de csak egy csinos, eltévedt lány volt.
- Gyere cicus, ülj mellém – invitáltam, majd hozzá tettem, hogy kicsit kecsegtetőbb legyen az ajánlatom: - Van egy kis anyagom is, ha gondolod.