Mini McGuinness

:: általánosságok ::
~ Minerva McGuinness

~ 17 év

~ egyéb megjegyzések

~ titulus Motherfucking queen?!




:: én ::
~ Szőke haj, hatalma kék szemek, modellalkat, lapos has, imádnivaló ,széles mosoly. Ez nem elég! Nem elég jó nekem! Még szebb szemek kellenek, még selymesebb haj és még ennél is laposabb has. Tökéletesnek kell lennem. Csillogok, ragyogok, ringatom a csípőm és mindenki szerint gyönyörű szép vagyok. Bármi is van rajtam én mindig fantasztikusan nézek. Nem követem a divatot, hanem egyenesen teremtem. Mindig tökéletesnek látszom, hiszen a külső az egyik legfontosabb dolog a világon.

~ Nem tudom ki vagyok, fogalmam sincs mit akarok. A látszat számomra a legfontosabb miközben senki sem tudja mi zajlik a fejemben. Amit biztosan tudok magamról, hogy rettentő hiú vagyok, mindig minden a külsőm körül forog. Azt hiszem önző vagyok, nem osztom meg a dolgaimat és gyűlölöm, ha valaki ránéz bármire is, ami az enyém legyen ez pasi,cipő vagy akármi más. Főként a pasim. Mit kell még rólam tudni? Gyűlölök enni. Csakis azért eszem, mert muszáj, ha nem lenne az már régen elkezdtem volna fotoszintetizálni. Sokan idióta ribancnak gondolnak, de nem ez az igazi énem. Magam sem tudom. Egyszer talán majd ki derül milyen vagyok én valójában.



:: darabka ::
surf n turf-ön írtam Milka Hope Harrisként

Kiléptem a lakásból és elkezdtem kutatni a kulcsom után, óriási csapódást hallottam, alig fél méterről. Az ajtó bezárta magát. Mennék én vissza, de a kulcsom nagy valószínűséggel benn maradt, a lábamra nézek. A cipőm is. Az biztos, hogy eme napot nem fogom szerencsenapomnak kinevezni. Nagyot sóhajtottam és az órámra néztem, nem tudtam megoldani, hogy cipőben lépjek kedves iskolám területére. Elfogadtam a mezítlábasságot, elindultam. Gyorsan szedtem a lábamat, egészen addig amíg a campus területére nem értem. Onnantól kezdve már tudtam, hogy nem fogok, elkésni vagy…legalábbis reméltem. Ekkor valami megmozdult a táskámban. Megtorpantam, bármi is az nem kéne a jelenlegi helyén lennie. Puha mozdulattal a betonra dobtam a táskát éppen jókor, mert alig pár másodperc múlva egy óriási fekete macska vágódott ki belőle emberfeletti sebességgel. Ez nem jó jel, nagy nem!
A fenébe! Családunk hatalmas kis kedvence készült épp elszökni előlem, de én sem hagytam magam. Futni kezdtem és őszintén reméltem, hogy gyorsabb vagyok, mint az a macska. Rohanás közben hála az élszurkolói múltamnak és jövőmnek még arra is maradt erőm, hogy üvöltözzek.
-Mr. Darcy!
Kiabáltam és őrült iramban sprinteltem az emberek között, fekete hajam lobogott utánam. Aggódtam. Mr. Darcy nem az én macskám, az anyukámé. Valószínűleg valami pillanatnyi elmezavar következtében lett ennyire ostoba neve. Én inkább Gömböcnek hívnám. Csak a hasa volt akkora, mint egy normális méretű kanmacska. Első látásra talán ijesztő egy mutáns perzsa, talán ezért ugrottak széjjel az emberek, amint a közelükbe ért, vagy csak meglepődtek. Nem tudom, nincs is időm ezen gondolkodni, csak rohanok a vacsora macska után, mert, ha ezt a kalandot megússzuk én esküszöm megfőzöm és feltálalom apámnak.

-Mr. Darcy állj meg azonnal?
Minél inkább mondtam, Darcy annál inkább pucolt előlem különböző végtelen emberekre rá ugorva, úgy menekült, mint mikor a múlt hónapban samponnal kergettem föl- alá a házban, hála a Jóistennek akkor nem jutott ki a mocsok macskája! Akkor éreztem úgy, hogy ez semmiképp sem lesz jó, mikor a kézitáskámmal már legalább a harmadik többnyire békésen álldogáló embert csaptam akaratlanul pofán. Ha akartam volna, se csattanhatott volna nagyobbat, őszintén sajnáltam őket. Hol a macsek után üvöltöztem, hol pedig sűrű elnézést kértem valamelyik felképelttől. Talán előre kéne üvölteni, hogy kapja el valaki, de az sem mindegy ki lesz az. Végül is… tizenöt kilós a cica, többet eszik, mint én magam! Biztos voltam benne, hogy ezzel a stratégával, amit most művelek, nem fogok beljebb sem közelebb kerülni a drágához, tehát egy közelálló szerencsétlen kezébe nyomtam a táskámat és teljes energia bedobással vettem üldözőbe a felhajtanivaló prédát. Gyere cicus, gondoltam magamban, nagyon szeretlek, de kérlek, ne rontsd el a napomat.
Hirtelen vagy nem is annyira hirtelen megpillantottam a kedves kis cicust, ahogy egy szerencsétlen srác nadrágján kapaszkodik épp fel, már megindultam mikor felfogtam, hogy az új terv nem csak nekem és a macskának kellemetlen, de a srác sem fog túlzottan szeretni a kis akció után. Nincs mit tenni, titkosügynökös tigrisbukfenccel vetem rá magam a fiún tartózkodó ördögi dögre és leterítem mindkettőt. A macska vernyog, egy gyors mozdulattal szabadítom meg az ismeretlent a szenvedéstől, és úgy szorítom magamhoz Mr. Darcyt, mintha az életem függne tőle. A srác rémülten pislog rám.
-Jaj, Jézusom! Jól vagy? Bocsánat, nagyon sajnálom. Egyébként Milka vagyok.
Próbálok kedvesen mosolyogni szegény szerencsétlenre. Biztosan úgy fog rám emlékezni, mint az őrült macskás lányra.

Foglalj avatart és nyomás játszani!