Emily Fitch

:: általánosságok ::
~ teljes név
Emily Fitch
~ kor
17
~ egyéb megjegyzések
Iker vagyok, de sajnos senki nem kérdezett meg róla, hogy akarok-e az lenni. Pedig tetszene is, ha nem Katie lenne az ikertesóm. Hát ilyen az élet. Igazságtalan. Ja és azt hiszem, sőt talán tudom is(csak még be kéne vallanom magamnak), hogy igazából leszbikus vagyok.
~ titulus
Az árnyék


:: én ::
~ kinézet
Vörös haj, barna szem, csinos arc. Rémlik valami, hogy láttál már? Na, az biztos nem én voltam, hanem a tesóm Katie, ugyanis engem soha senki nem szokott észrevenni. Ez a kívülállók sorsa. Na jó, én is úgy nézek ki, mint ő, csak a ruháink különböznek. Én inkább kicsit szürkébb és kevésbé észrevehető ruhákat veszek fel, amik elrejtik az alakom, ami igazából nem olyan vészes, csak nem szeretem mutogatni magam.
~ jellem
Nem nagyon szeretem a felhajtást, inkább mindig a háttérbe húzódok és nem adok hangot a véleményemnek, ellentétben az ikertesómmal Katie-vel (ő imád kitűnni a tömegből). Én pontosan az a csendes szemlélődő típus vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok határozott. Igaz, hogy nem érzek kényszert arra, hogy ki mondjam a véleményem, de attól még van. Azért, aki ismer tudja, hogy néha én is képes vagyok őrültségekre és egy jó buliban mindig benne vagyok. Eléggé érzékenyen szoktam reagálni a dolgokra, könnyen megbántódok.

:: történetem ::

Életem legfontosabb pillanata, amikor világra jöttem, szerencsére nem egyedül kellett megtennem a méhtől a napvilágig lévő utat, hisz már akkor velem volt Katie. Életem egyik létfontosságú darabkájának mondhatom őt, hisz azóta folyton együtt vagyunk, bár mostanában egyre többet veszekszünk. Kiskorunkban szinte csak egymással barátkoztunk és még saját nyelvet is kitaláltunk magunknak, de ahogy telt az idő, úgy változtunk mind a ketten és egy idő után azt vettük észre, hogy a személyiségünk teljesen különbözik, így itt az ideje más barátokat keresni. Ő elkezdett a menőkkel lógni, én meg kerestem önmagam, de egyet már akkor tudtam, hogy én abból a társaságból köszönöm, nem kérek. Bár mindenki félénknek látott kívülről, magamban igenis határozott voltam. Hagytam, hogy Katie kibontakozzon, de közben én meg magamba zárkóztam és egy idő után már tényleg senki egyáltalán nem vett észre. Ettől még elég jóban voltunk, számíthattunk egymásra. Ő mindig megvédett, ha szükségem volt rá és mindig mellettem állt. Aztán jött Naomi. Tényleg úgy gondolom, hogy szeretem őt, annak ellenére, hogy megbántott párszor. Tudom, hogy nem direkt csinálta, ezért mindig megbocsájtottam neki. Ilyen az én formám. Igaz, hogy Katie mindent megtett annak érdekében, hogy ne jöjjünk össze és emiatt még jobban eltávolodtunk a tesómmal egymástól, de azt hiszem most már megerősödtem annyira, hogy szembe tudjak szállni vele(és a világgal), hogy kimondhassam: Hahó, én is létezem, szeretném a saját utamat járni. Elegem volt abból, hogy megszabják mit csináljak. Van viszont pár jó dolog, ami Katie-től származik, például az, hogy mellette megtanultam, hogy ha az ember minden pasival összeáll, aki kicsit is helyes, 17 éves korára nem kevesebb, mint 54 exe lesz. Tényleg megszámoltam. Ja és azok a felejthetetlen bulik, amiken vele együtt voltam… Mostanság kezdem közelebb érezni magam hozzá, mert nagyjából ugyanazt a társaságot kedveljük, így többször vagyunk együtt mindenféle összejövetelen. Azért ezt a monológomat azzal zárnám, hogy tudom, az én egész történetem szinte csak Katie-ről szólt, míg az övében én csak biztos fel-fel tűnök egyszer-kétszer, de nekem fontos ő, mert míg neki nem kellett más árnyékában élnie, nekem az ő háta mögé kellet bújnom, de bizonyos szinten élveztem, hisz nem vagyok az a feltűnést keltő típus.