Katie Fitch

:: általánosságok ::
~ teljes név
Katherine Fitch
~ kor
17
~ egyéb megjegyzések
van egy ikertesóm, Emily
és egy öcsém, James
~ titulus
wannabe queen


:: én ::
~ kinézet
Megértem, hogy számodra az alábbiak majd önteltnek tűnnek, de te is értsd meg, hogy engem ez a legkevésbé sem érdekel. 165 cm magas vagyok, és a hosszú vörös hajam barna szemekkel párosul. Elégedett vagyok az alakommal, akárcsak az összes eddigi pasim. Szeretem a kicsit kihívó, de nem közönséges ruhákat. Mindig van rajtam valamilyen kiegészítő.
~ jellem
Nos, tegyük fel, hogy megkapom, amit akarok. Ez esetben, te is kiérdemelsz, egy angyali mosolyt, sőt talán még néhány kedves szót is. Közvetlen lány vagyok, bárkivel el tudok beszélgetni, akit érdemesnek ítélek rá. Már majdnem, hogy kedves vagyok, de nem akarok hiú reményeket táplálni beléd.
De jól jegyezd meg, hogyha az utamba állsz, kifejezetten széles skáláját vagyok képes felvonultatni, azoknak az eszközöknek, amikkel nyerek veled szemben.
Nem, a legkevésbé sem vagyok, felszínes, buta, szőke liba. Mint, ahogy általában elképzelnek.

:: történetem ::
17 évvel ezelőtt születtem, bár a reflektorfényt meg kellett osztanom (90%- 10% arányban, természetesen az én javamra) az egypetéjű ikremmel Emily-vel. Tény, hogy meglehetősen hasonlítunk egymásra külsőleg, de valójában tökéletes ellentétei vagyunk a másiknak.
A szüleim Jenna –esküvőszervező- és Rob - Fitch-Fitness edzőterem tulajdonosa- átlagosak, igyekeznek az értékrendjük szerint cselekedni, bár, ha engem kérdeztek, az néhol hibás.
Akármilyen hullámzó a viszonyunk, Emily áll hozzám a legközelebb. Gyerekkorunkban találtuk ki az ikernyelvet, amikor még tényleg maximálisan bizalmat szavaztunk egymásnak. Mostanában leginkább csak veszekszünk, fontos, illetve jelentéktelen dolgokon, gyakorlatilag, alig értünk egyet bármiben. Leszámítva, hogy az idegesítő kisöcsénket James-t egyszer közösen távolítjuk el a bolygóról.
Sokan gondolják, hogy sekélyes, önző és talán még lelketlen is vagyok. Lehetséges, hogy a dolgok mélyére kellene nézni, ahelyett, hogy ilyen szavakkal dobálóznak. De tulajdonképpen nem zavar, mert ez is csak az irigységükből fakad. És ugyan, mire lennének irigyek, ha nem lenne semmim?
7 éves korom óta mindig volt barátom. Valahogy, jobban elboldogulok a fiúkkal, mint a lányokkal. Sosem néztem romantikus filmet a legjobb barátnőmmel rózsaszín pizsamában, miután befontuk egymás haját. (Igazából, soha nem is volt igazi legjobb barátnőm.) Viszont elég sokszor táncoltam végig éjszakákat, hogy aztán a buli leghelyesebb pasijának az ágyában ébredjek másnap reggel. És bármikor, hezitálás nélkül az utóbbit választanám. Nem szeretek egyedül lenni, de a kapcsolataim többsége nem szerelmeken alapul. Egyszerűen csak jól érezzük magunkat együtt. Mégis miért kéne elköteleznem magam 17 évesen?
Hidd csak el, azt csinálok, amit akarok és akkor, amikor csak akarom, mert ez az én életem, és neked, sőt senkinek sincs joga beleszólni. Azt hiszem, hogy amikor majd 20 év múlva visszagondolok, örülni fogok, hogy nem könyvek felett görnyedtem, hanem tényleg éltem.
Szeretem a népszerűséget, és beismerem időnként törtetően viselkedem emiatt. De ki ne akarná, hogy elfogadják? Még akkor is, hogyha titokban gonosz pillantásokkal méregetnek, amikor a pasijuk engem bámul.

Elfogadva!

Jó játékot!